Mi a kognitív terápia?

A kognitív terápia egyfajta pszichoterápia, amelyet a depresszió, a szorongás és az egyéb mentális zavarok teljes körének kezelésére használnak. A kognitív terápia azon elv alapján működik, hogy a gondolatok, a hitrendszerek és az elfogultságok befolyásolják mind az érzelmeket, mind az egyéni élményeket és az érzelmek intenzitását. Ez a terápia magában foglalja a hátrányos gondolkodási minták és reakciók felismerését és megváltoztatását.

Bár a negatív gondolkodás érzelmekre gyakorolt ​​hatása nyilvánvalónak tűnhet, sok ember nem veszi észre, milyen hatást gyakorolnak ezek a gondolatok a tevékenységükre. Például, miután egy tevékenységben vagy üldözésben visszalépést tapasztaltak, egy személy elkezdheti azt gondolni, hogy soha nem fog sikerülni. Ennek eredményeképpen az egyén válhat depresszióvá, és elkerülheti a hasonló tevékenységeket a jövőben.

Ezt a terápiát eredetileg kizárólag a depresszió kezelésére használta Aaron Beck, M.D. Később Dr. Beck és más kutatók tovább dolgoztak számos egyéb pszichiátriai probléma megoldására, többek között a kábítószer-fogyasztással és a harag kezelésével kapcsolatos nehézségeket. Eredetileg ezt a terápiás módszert gyakran összehasonlították a pszichoterápiás kezelésekkel kapcsolatos viselkedésterápiával. Ma azonban ezeket a technikákat gyakran kombinálják egy kognitív viselkedési terápiában.

A kognitív terápia pozitív és realisztikus negatív, rosszul adaptív gondolatok helyébe lép. Ez a kezelés nem olyan egyszerű, mint a páciensnek a pozitív gondolkodás. Gyakran előfordul, hogy a negatív gondolkodási minták határozottan beágyazódnak az egyén pszichéjébe. Gyakran ezek a gondolatok automatikusan megtörténnek, anélkül, hogy tudatában lennének az egyénnek.

A negatív gondolkodási minták megváltoztatásához gyakran szükség van egy olyan eljárásra, amely azonosítja azokat a nemkívánatos hiedelmeket, amelyeket az egyén magáról és másokról szól. Ha káros gondolatokat azonosítottak, az érintettnek meg kell tanulnia vitatni őket. Lényegében ez a terápia szükségessé teszi a beteg számára, hogy új készségeket fejlesszen ki, beleértve azokat is, akik a gondolkodási folyamatok megfigyelésében részt vesznek, és a hozzáállást és az elfogultságot reálisabb érvelésnek vetik alá. A cél az, hogy ezeket a készségeket a második természetben használja fel.

Ez a fajta terápia hosszú lehet. A változás nem történik meg egyik napról a másikra. Egyes betegek hónapok óta kielégítő eredményt érhetnek el, míg mások számára a változás évek alatt bekövetkezhet. Ha azonban a beteg arra törekszik, hogy a terápiában kifejlesztett készségeket a valós életben felhasználja, akkor ez a módszer valódi és pozitív változást eredményezhet.

Egyesek a kognitív terápiát először nehézkessé teszik. Gyakran ez annak a ténynek tudható be, hogy nem azonnal szünteti meg a tüneteket. A negatív gondolkodási szokások megváltoztatásához szükséges készségek elsajátítása és felhasználása eredetileg kihívást jelenthet. A páciens első kísérletei kínosnak tűnhetnek. Idővel és alkalmazással azonban az efféle terápia eredményei megérdemlik az erőfeszítést.