Mi a tapasztalati családi terápia?

A tapasztalati családi terápia Carl Whitaker által a hatvanas években kifejlesztett családi pszichoterápia iskolája. Célja, hogy segítse az egyéni családtagokat abban, hogy jobban teljesüljenek és önmegvalósíthatók legyenek a családi egységen belüli intimitás és együttműködés szintjén. Ez a fajta terápia általában nem hibás a család problémáira az egyéni családtagok tulajdonságaira nézve, de általában azt vizsgálja, hogy a családi kapcsolatok milyen problémákat okoznak a család egyes tagjainak. Az élményt nyújtó családi terápia általában arra törekszik, hogy segítsen a családtagoknak kommunikálni és tisztelni egymás gondolatait és érzéseit. A családtagokat általában bátorítják magukra, és a családi titkokat általában nem ösztönzik.

Az egyéni családtagok problémái a távolabbról az interperszonális családi kapcsolatokban vagy a családon belüli titkok tartásából eredhetnek. Egyes családtagok veszélybe sodorhatják a család egészének igényeit. Ez hátrányosan befolyásolhatja az egyének azon képességét, hogy teljes mértékben kifejezhessék magukat és kielégítsék igényeiket.

Más terápiás terápiákkal ellentétben ez a terápia általában azt követeli meg, hogy a terapeuta az élményt terápiaként kezelje önmagának, valamint a családnak. Az ilyen terápiát végző terapeuták érzelmileg jobban részt vehetnek ügyfeleikkel, mint a más elméleteken dolgozó terapeuták. Az élményes családi terápia általában hangsúlyozza a szubjektív tapasztalat és az egyéni igények fontosságát. A család egyéni tagjait rendszerint arra ösztönzik, hogy feltárják érzelmüket, és elérjék új személyes interperszonális szintjüket családtagjaikkal.

Annak érdekében, hogy ez a terápia működjön, a családtagoknak általában meg kell tanulniuk kommunikálni egymással, és tiszteletben kell tartaniuk egymás egyedi igényeit. Azok a családtagok, akik titkot tartanak, és akik a homlokzatot a világ többi részéig tartják, gyakran úgy érzik, hogy nem lehetnek önmaguk, saját döntéseik, vagy olyan módon fejlődhetnek, ahogyan a legtöbbet hasznosítják. A családtagokat általában arra ösztönzik, hogy fejlesszék a kölcsönös tiszteletet és integritást. Általában felkérték őket, hogy nagyobb személyes függetlenséget vállaljanak, miközben életképes egyéni szerepeket dolgoznak ki, amelyek segítik a család működését simán, kisebb konfliktusokkal és nagyobb elégedettséggel a tagok között.

A terapeuták gyakran elérik ezeket a célokat azáltal, hogy terápia során emocionálisan feltöltött helyzeteket stimulálnak. Amint a családtagok kifejezésre juttatják a palackozott érzéseiket, a terapeuták gyakran irányíthatják a család egészét a kölcsönös tisztelet, autonómia és együttműködés kölcsönös környezetének kialakítása felé. A terapeuta tipikusan szubjektívnek látja ezt a munkát, így a családtagok általában megtarthatják saját perspektíváikat anélkül, hogy megmondták, hogy egyesek tévesek, és néhánynak igaza van.

Ez a fajta családi terápia általában a csoport minden tagjának teljes körű részvételét igényli, és egyes családok nem élvezik az együttműködés hiánya miatt felmerülő előnyöket. A családoknak általában viszonylag stabilnak kell lenniük ahhoz, hogy hasznot húzzanak az ilyen típusú terápiából. Ez a fajta családi terápia általánosságban arra törekszik, hogy javítsa a mentális és érzelmi jólétet a családtagok között, nem pedig a család átstrukturálására.