Mi a glükóz anyagcsere?

Az emberi test belsejében található sejtek többnyire glükózra van szükségük a megfelelő működéshez. A glükóz anyagcserével a szervezet technikailag képes ellátni a sejteket a szükséges üzemanyaggal. A glükóz metabolizmus az a folyamat, amely általában a glükóz energiává alakítja a sejtek hasznosítását. Ez az energia leginkább adenozin-trifoszfát (ATP) formájában történik. A glikolízis az a kifejezés, amelyet általánosan használnak a glükóz energiává történő lebontására.

A szervezet általában szénhidrátból származó glükózt eredményez. Sok szénhidrátban gazdag élelmiszer magas keményítő- és cukortartalommal rendelkezik. Leginkább burgonyát, tésztát, kenyeret, gabonát, rizst és cukorkát tartalmaznak. Étkezés után a szénhidrát-anyagcsere technikailag az emésztőrendszerben történik, ahol glükózgá alakulnak és a vérben felszívódnak. Amint a vér glükózszintje nő, a hasnyálmirigy, amely az endokrin rendszer részét képezi, általában ösztönzi a hormon inzulin felszabadulását.

Az inzulin általában úgy működik, hogy a glükóz normális szintjét a vérben fenntartja, a glükóz sejtekbe történő szállításával. A glükóz metabolizmus általában akkor következik be, hogy a testben lévő szövetek és izmok táplálékát biztosítja, beleértve a szívizmokat is, mivel rendszerint folyamatos energiával kell ellátniuk a normális funkciókat. Ha a glükóz-ellátás meghaladja a test szükségleteit, gyakran a májon és az izmokon belül tárolják glikogén formájában későbbi felhasználásra. A felesleges glükóz gyakran zsírsavakká alakul, és többnyire testzsírként tárolódik.

A vércukorszintek néha csökkennek a fizikai aktivitás és az étkezések között. A hasnyálmirigy sejtjei gyakran reagálnak a glükóz alacsony vércukorszintjére a glukagon hormon előállítása révén. A glukagon általánosságban a vércukor szintjének emelésére szolgál alacsony adagokban.

A glikogenolízis folyamán a glukagon technikailag átalakítja a májban és az izmokban tárolt glikogént glükózgá. Böjt és éhezés idején a glukagon többnyire serkenti a májat, hogy nem szénhidrátforrásokat alakítson át glükózra a sejtek számára, hogy megakadályozza a vércukorszint nagyon alacsony szintjét. A szervezeten belüli nem szénhidrát-források példái a glicerin, aminosavak, laktát és piruvát.

Az inzulin váladékában és funkciójában fellépő bármely hiba általában cukorbetegség (DM) kialakulását eredményezi. A DM-ben a glükóz metabolizmus általában zavaros, gyakran emelkedett vércukorszintet eredményez a vérben. A cukorbetegség tünetei közé tartoznak a gyakori éhínség, a szomjúság és a vizelés. Az éhomi vércukorszint-vizsgálatok tipikusan magasabb vércukorszinteket mutatnak a vérben még sok órányi böjt után.